A 2015-ös adóévtől a keletkezett veszteség elszámolásának szabályai több pontban tovább szigorodtak, így az alábbiakban a veszteség érvényesítésének a 2014. évi társasági adó elszámolásához kapcsolódó szabályait, valamint a 2015. adóévre vonatkozó változásait mutatjuk be.
1. A veszteségelhatárolás általános szabályai
1.1. Szabályok a 2014. évi adóelszámoláshoz kapcsolódóan
Amennyiben a társasági adóalap bármely adóévben negatív volt, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao-tv.) 17. § (1) bekezdése alapján, az így keletkezett összeggel az adózó döntése szerinti megosztásban – a vonatkozó egyéb feltételek fennállása esetén – csökkentheti a társasági adóalapot. Így a negatív társasági adóalappal záruló üzleti év veszteségét a következő üzleti év(ek) pozitív társasági adóalapjával (nyereségével) szemben lehet elszámolni. A keletkezett veszteség korlátlan elhatárolásának általános feltétele, hogy a veszteség a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvének megtartásával keletkezzen.
A rendeltetésszerű joggyakorlás, mint a magyar jogrendszer egyik alapelvi követelménye, a polgári jogból ismert joggal való visszaélés tilalmának esete, melynek az adójogviszonyokra vonatkozó (fordított) definícióját az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) fejti ki, mely alapján, az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése [Art. 2. § (1) bek].
A fentiek alapján, az adóévi negatív adóalap összege elhatárolható és érvényesíthető a következő adóévekben akkor is, ha az adóévben az adó megfizetésére a Tao-tv. 6. § (5)–(9) bekezdésében meghatározott jövedelem-(nyereség-) minimum alapulvételével került sor.
Ha a Tao-tv. 6. § (1) bekezdése szerinti társasági adóalap negatív, de az „elvárt” adó alapja, vagyis a jövedelem- (nyereség-) minimum [Tao-tv. 6. § (5) bekezdés] pozitív, akkor a Tao-tv. 17. §-a szempontjából elhatárolt veszteségként továbbvihető összegként a társasági adóalapot kell figyelembe venni. Amennyiben a társasági adóalap és az „elvárt” adóalap egyaránt negatív, akkor – függetlenül attól, hogy melyik a nagyobb összeg – a Tao-tv. 17. §-a szempontjából elhatárolt veszteségként továbbvihető összegként szintén a társasági adóalapot kell figyelembe venni.
A 2014-es adóévben a veszteség elhatárolásának időbeli korlátja nem volt, azonban a korábbi adóévek elhatárolt vesztesége – a 2012. évtől hatályos rendelkezések alapján – legfeljebb a felhasználása nélkül számított adóévi adóalap 50 százalékáig számolható el az adózás előtti eredmény csökkentéseként, illetve elsőként a korábban keletkezett veszteség elszámolására van mód, vagyis az elhatárolt veszteségeket keletkezésük sorrendjének megfelelően kell felhasználni [Tao-tv. 17. § (1)–(3) bek.].
Az adóévi adóalap 50 százalékában maximált – veszteségleírásként érvényesíthető – csökkentő tétel következtében az adózó nem veszíti el a korábbi adóévekben elhatárolt veszteségét, annak teljes felhasználására megmarad a lehetősége, a szabályozás az elhatárolt veszteség felhasználásának időbeli érvényesítését érinti. A rendelkezés által az adózónak abban az esetben is társasági adófizetési kötelezettsége keletkezik (az adóévi adóalap 50 százaléka után), ha a korábbi évekről elhatárolt vesztesége van, függetlenül attól, hogy azt fel is kívánja használni. Az így számított adót csökkenti azonban az az adókedvezmény, amelyre az adózó jogosult.
A fentiekre figyelemmel azonban az adózó maga határozhatja meg, hogy az elhatárolt veszteségét milyen megosztásban érvényesíti az adóalapjánál, így dönthet a nem egyforma részletekben való adóalap-csökkentés mellett is.
Természetesen, amennyiben az adózónak a 2012. évet megelőző vesztesége is van, akkor e veszteség az 50 százalékos korlátra tekintet nélkül, a keletkezése időpontjában érvényes feltételek szerint írható le. Ezt a későbbiekben részletesen is bemutatjuk.
Az elhatárolt veszteséget tehát a keletkezésének adóévét követő adóév(ek)ben lehet az adóalapnál érvényesíteni, mely szabály alól az egyetlen kivételt az adóévben a mezőgazdasági ágazatba sorolt adózó jelenti, amely az adóévben keletkezett elhatárolt veszteséget az adóévet megelőző két adóévre visszamenőlegesen is elszámolhatja.
A visszamenőleges érvényesítés esetében az a szabályozás érvényesül, hogy az elhatárolt veszteséget az adóalap megállapítása során legfeljebb az adózás előtti eredmény 30 százalékáig lehet elszámolni. A visszamenőleges érvényesítés módja a korábbi adóév(ek)re benyújtott adóbevallás önellenőrzése, míg az elhatárolt veszteség visszamenőlegesen nem érvényesített része a más adózókra irányadó rendelkezések szerint, a későbbi adóévekben érvényesíthető [Tao-tv. 17. § (4) bek.].
Önellenőrzés esetén a mezőgazdasági ágazatba sorolt adózó élhet mind a Tao-tv. 17. § (2), (4) bekezdésében előírtak szerinti 50 százalékos (társasági adóalap), mind a fent ismertetett 30 százalékos (adózás előtti eredmény) korlát külön-külön történő figyelembevételével, így összességében akár a társasági adóalap 50 százalékát meghaladóan érvényesíthet veszteségleírást.
A Tao-tv. ugyanakkor a szabályozott ingatlanbefektetési társaságokat (szabályozott ingatlanbefektetési elővállalkozás, szabályozott ingatlanbefektetési társaság és szabályozott ingatlanbefektetési projekttársaság) kizárja a veszteség érvényesítésének lehetőségéből, valamint tiltja a privatizációs lízingszerződés időtartama alatt keletkezett negatív adóalapnak az adózás előtti eredmény terhére történő leírását [Tao-tv. 17. § (5) és (6) bek.].
1.2. A veszteségelhatárolás általános szabályainak változásai a 2015. évi adóelszámoláshoz
A 2014-ben elfogadott adócsomag alapján változtak a veszteség elhatárolásának, valamint felhasználásnak egyes szabályai, így a 2015-ös adóévtől ismételten megjelent az öt adóéves leírási korlát. [A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 6. § (1) bekezdésében is elsőként ötéves korlátot határoztak meg az elhatárolt veszteség felhasználására.]
Az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények módosításáról szóló 2014. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Mód. tv.) szigorítja a Tao-tv.-nek az elhatárolt veszteség felhasználására vonatkozó szabályozását, így a 2015-ben kezdődő és az azt követő adóévekben keletkező veszteségek felhasználására kizárólag a keletkezés évét követő öt adóévben lesz mód. A 2014-ben kezdődő adóév utolsó napjáig keletkezett veszteségekre ez a szabály nem vonatkozik, e veszteségek a keletkezésének időpontjában érvényes feltételek mellett legkésőbb a 2025-ös adóév végéig érvényesíthetőek (Mód. tv. 47. § 17.).
1.3. A korábbi adóévekben keletkezett veszteségek felhasználására vonatkozó átmeneti rendelkezések
A veszteség elhatárolásának és felhasználásának szabályai az elmúlt években többször is változtak, ezért érdemes áttekinteni, hogy a Tao-tv. átmeneti rendelkezéseire figyelemmel az egyes adóévekben keletkezett elhatárolt veszteségek elszámolására mely szabályok vonatkoznak.
– Az 1997 előtt keletkezett – az 1991. évi LXXXVI. törvény előírásai szerint elhatárolt veszteség az elhatárolás időpontjában érvényes feltételek szerint írható le [Tao-tv. 29. § (2) bek.];
– az 1997–2000 között keletkezett veszteségre az adózó a Tao-tv. 17. §-ának 2000. december 31-én hatályos rendelkezéseit alkalmazza, figyelemmel a 29. § (2) bekezdésére is [Tao-tv. 29/C. § (8) bek.];
– a 2001–2003 között keletkezett elhatárolt veszteség a keletkezése időpontjában érvényes feltételek szerint írható le [Tao-tv. 29/F. § (2) bek.];
– a 2004–2014 között keletkezett, és az adóalapnál még nem érvényesített elhatárolt veszteség a keletkezése időpontjában érvényes feltételek szerint írható le azzal, hogy az elhatárolt veszteséget utoljára a 2025. adóévben, a 2025. december 31. napját magában foglaló adóévben lehet az adózás előtti eredmény csökkentéseként érvényesíteni [Tao-tv. 29/A. § (6) bek.];
– a 2009-ben vagy azt követően kezdődő adóévben keletkezett negatív adóalap más adóév adóalapja csökkentéseként történő elszámolásához adóhatósági engedélyre már semmilyen esetben nincs szükség.
Forrás: ado.hu
